Ez a december Ridley Scott jegyében fog telni. Két egymást követő rendezése kerül nagyító alá, melyek közül először nézzük a 2010-es Robin Hood című alkotást, aztán következik az idén nagy port kavaró Prometheus.
Ennek a Robin Hood történetnek már annyi változata és feldolgozása van, hogy eltartana egy darabig amíg összeírnánk az összeset. Filmek, rajzfilmek és tv sorozat is készült belőle, voltak viccesek, kevésbé viccesek, jó és kevésbé jók. Az a feldolgozás ami eddig a legjobban sikerült, az 1991-es Robin Hood: Prince of Thieves, amiben annak a Kevin Costner-nek adták a főszerepet, aki a 90-es évek előtt pont annyi pozitív kritikát kapott a filmjei után mint amennyi negatívat azután. Kevin Costner-nek ez a film az egyik legjobban sikerültek közé tartozik szerintem mind a mai napig.
A fenti feldolgozás után gyakorlatilag nem volt érdemleges Robin Hood történet a mozikban, mostanáig. Ezt annak szellemében mondom, hogy bár Ridley Scottal kapcsolatban van bennem némi pozitív előítélet, próbálom tárgyilagosan nézni a dolgokat. Hogy kerekebb legyen a történet, álljon itt egy kis összefoglaló a két film összehasonlításáról.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük a Kevin Costner-es filmet „első”, a Scott féle rendezést „második” filmnek, csakhogy könnyebb legyen a hivatkozás. A két filmet a történet és stílus kivételével nem fogom összehasonlítani, ugyanis nem lehet, mivel a 90-es évek elején készült első film technikailag nem veszi fel a versenyt a majd 20 évvel később készült második filmmel. Jönnek a címszavak.
Robin "Kevin Costner" Hood
A maga idejében nagy sikert aratott mind a közönség mind a kritikusok között. Jó a film, az eddigi Robin Hood adaptációk eddigi legjobbja. Ki ne emlékezne a film leghíresebb jelenetére. Stílusát tekintve ez humorosabb, a Scott féle viszont komolyabb hangvételű. A filmben azonban számomra nem Kevin Costner vagy Morgan Freeman alakítása kiemelkedő, hanem a Nottingham bíróját alakító Alan Rickman-é, aki a filmben lévő karakterét tekintve szinte pont olyan mint Az ötödik elem-ben a Gary Oldman által alakított Zorg, aki folyamatosan idegbajt kap attól, hogy soha semmi nem jön össze neki. Kötözködő faktorként felmerült bennem a kérdés, hogy Sean Connery ugyan mit keresett ebben a filmben(I. Richard)? Aki azóta már James Bond is volt (sőt többször is), minek kellett neki bevállalnia azt a négy mondatot a filmben? Bár, ezzel az erővel akár az Expendables-ben szereplő Arnold Schwarzenegger-t is kritizálhatnám az ő négy mondatáért…
történet - első film kontra második
Teljesen tudatlanul ültem be a filmre, abból kiindulva, hogy a másodikban ugyanaz fog történni mint az elsőben. A két film, bár a címük ugyanazt sejteti, a Robin Hood legendának különböző részeit emelik ki, sőt, az a valaki, akiből később Robin (of the) Hood lesz, az a két filmben nem ugyanaz a személy. Ez az az elem a történetben ami miatt egy teljesen más szemszögből kell értelmezni a két filmet. De haladjunk sorjában. Az első film története alapján Robin of Locksley az I. Richard vezette keresztes háborúban fogságba esik majd megszökése után egy olyan Angliába tér vissza gyerekkori barátjával és egy Mór-ral, amely országban a korrupt bárók egyre inkább összefognak a királlyal szemben. Robin nemesi családból származik azonban családját – még hazatérte előtt – lemészárolják, minden vagyonukat elkobozzák és gyakorlatilag már amikor Anglia partjainál kiköt a csónakjával már akkor körözött személy lesz belőle és az egész (első) film arról szól, hogyan veri át és fosztogatja a királyt, hogy segítsen a szegényeken (engem ez mindig a mi Ludas Matyinkra emlékeztet). A második film történetét a hazatérés és az üldözötté válás közé lehetne beilleszteni.
A második filmben két Robert nevezetű ember van. Az egyik, a király bizalmas emberének számító Robert Loxley (igen, a családi név is más). A másik, a király seregében szolgáló Robin Longstride nevű íjász, aki az egyik mulatós éjszaka közben a király által feltett kérdésre sajnos nem a jó választ ad, ezért maga a saját királya vereti kalodába, ahonnan végül is sikerül megszöknie és három társával Anglia felé veszi az irányt. A Szent Földről hazafelé tartó I. Richard az egyik utolsó (fosztogató) állomásánál halálos sebet kap. A király koronáját Loxley viszi vissza a királynénak, pontosabban csak vinné. Ugyanis az Angliába tartó útja során a francia király egyik csatlósa lemészárolja őt és teljes kíséretét. A mészárlás színhelyére később érkező Longstride még éppen életben találja Robert Loxley-t, aki utolsó kívánságként azt kéri tőle, vigye el a kardját apjához Nottingham-be. Ezt az íjász úgy teljesíti, hogy három társával együtt a király koronájával eredetileg hazatérő Robert Loxley-nak és kíséretének adják ki magukat. Longstride elviszi Loxley apjának a kardot, akik befogadják őt és annak érdekében, hogy Loxley halála miatt a családtól ne tudják elvenni a földet és vagyonukat, felajánlják neki, hogy amennyiben kiadja magát (az elhunyt) Loxley-nak, akkor továbbra is velük maradhat. Ez a kulcs momentuma a második film történetének.
pozitív
érdekes
Több olyan aspektusa is van a filmnek amit a Gladiator-ból vettek (vajon miért…). Az egyik, hogy a film ugyanúgy egy nagyobb hangvételű és hosszabb harci jelenettel indul mint a Gladiator. Van egy másik is. A Gladiator-ban az egyik Colosseumi jelenetben van egy olyan rész amikor Maximus-nak az egyik társa kardot dob, aki azt egy lovon vágtatva kapja el. Nem tudom, hogy Scott-nak vagy Crowe-nak tetszik jobban, de ez a mozdulatsor egy az egyben benne van ebben a Robin Hood-ban, ráadásul kétszer is.
semleges
A film hossza. Én elnéztem volna még egy darabig. Ennek ellenére tudni kell, hogy a film nem rövid a maga két és fél órás (rendezői változat) idejével. Nem árt felkészülni rá, nővel nézve legalább egyszer pisilős.
negatív
Az, hogy bizonyos aspektusokat Scott a Gladiator-ból vesz az rendben van. De egy idő után kezd kicsit zavaró lenni az, hogy az ember már többször azon kapja magát, hogy „Jé, hát ez a Gladiator-ban is benne van”. Ez a kissé másolós dolog egy kicsit elvesz a film erejéből.
értékelés
Ridley Scott, Russel Crowe és Kate Blanchett viszi a filmet. Jó lett, csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretik a történelmi hangvételű és/vagy kosztümös filmeket.
A fenti feldolgozás után gyakorlatilag nem volt érdemleges Robin Hood történet a mozikban, mostanáig. Ezt annak szellemében mondom, hogy bár Ridley Scottal kapcsolatban van bennem némi pozitív előítélet, próbálom tárgyilagosan nézni a dolgokat. Hogy kerekebb legyen a történet, álljon itt egy kis összefoglaló a két film összehasonlításáról.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük a Kevin Costner-es filmet „első”, a Scott féle rendezést „második” filmnek, csakhogy könnyebb legyen a hivatkozás. A két filmet a történet és stílus kivételével nem fogom összehasonlítani, ugyanis nem lehet, mivel a 90-es évek elején készült első film technikailag nem veszi fel a versenyt a majd 20 évvel később készült második filmmel. Jönnek a címszavak.
Robin "Kevin Costner" Hood
A maga idejében nagy sikert aratott mind a közönség mind a kritikusok között. Jó a film, az eddigi Robin Hood adaptációk eddigi legjobbja. Ki ne emlékezne a film leghíresebb jelenetére. Stílusát tekintve ez humorosabb, a Scott féle viszont komolyabb hangvételű. A filmben azonban számomra nem Kevin Costner vagy Morgan Freeman alakítása kiemelkedő, hanem a Nottingham bíróját alakító Alan Rickman-é, aki a filmben lévő karakterét tekintve szinte pont olyan mint Az ötödik elem-ben a Gary Oldman által alakított Zorg, aki folyamatosan idegbajt kap attól, hogy soha semmi nem jön össze neki. Kötözködő faktorként felmerült bennem a kérdés, hogy Sean Connery ugyan mit keresett ebben a filmben(I. Richard)? Aki azóta már James Bond is volt (sőt többször is), minek kellett neki bevállalnia azt a négy mondatot a filmben? Bár, ezzel az erővel akár az Expendables-ben szereplő Arnold Schwarzenegger-t is kritizálhatnám az ő négy mondatáért…
történet - első film kontra második
Teljesen tudatlanul ültem be a filmre, abból kiindulva, hogy a másodikban ugyanaz fog történni mint az elsőben. A két film, bár a címük ugyanazt sejteti, a Robin Hood legendának különböző részeit emelik ki, sőt, az a valaki, akiből később Robin (of the) Hood lesz, az a két filmben nem ugyanaz a személy. Ez az az elem a történetben ami miatt egy teljesen más szemszögből kell értelmezni a két filmet. De haladjunk sorjában. Az első film története alapján Robin of Locksley az I. Richard vezette keresztes háborúban fogságba esik majd megszökése után egy olyan Angliába tér vissza gyerekkori barátjával és egy Mór-ral, amely országban a korrupt bárók egyre inkább összefognak a királlyal szemben. Robin nemesi családból származik azonban családját – még hazatérte előtt – lemészárolják, minden vagyonukat elkobozzák és gyakorlatilag már amikor Anglia partjainál kiköt a csónakjával már akkor körözött személy lesz belőle és az egész (első) film arról szól, hogyan veri át és fosztogatja a királyt, hogy segítsen a szegényeken (engem ez mindig a mi Ludas Matyinkra emlékeztet). A második film történetét a hazatérés és az üldözötté válás közé lehetne beilleszteni.
A második filmben két Robert nevezetű ember van. Az egyik, a király bizalmas emberének számító Robert Loxley (igen, a családi név is más). A másik, a király seregében szolgáló Robin Longstride nevű íjász, aki az egyik mulatós éjszaka közben a király által feltett kérdésre sajnos nem a jó választ ad, ezért maga a saját királya vereti kalodába, ahonnan végül is sikerül megszöknie és három társával Anglia felé veszi az irányt. A Szent Földről hazafelé tartó I. Richard az egyik utolsó (fosztogató) állomásánál halálos sebet kap. A király koronáját Loxley viszi vissza a királynénak, pontosabban csak vinné. Ugyanis az Angliába tartó útja során a francia király egyik csatlósa lemészárolja őt és teljes kíséretét. A mészárlás színhelyére később érkező Longstride még éppen életben találja Robert Loxley-t, aki utolsó kívánságként azt kéri tőle, vigye el a kardját apjához Nottingham-be. Ezt az íjász úgy teljesíti, hogy három társával együtt a király koronájával eredetileg hazatérő Robert Loxley-nak és kíséretének adják ki magukat. Longstride elviszi Loxley apjának a kardot, akik befogadják őt és annak érdekében, hogy Loxley halála miatt a családtól ne tudják elvenni a földet és vagyonukat, felajánlják neki, hogy amennyiben kiadja magát (az elhunyt) Loxley-nak, akkor továbbra is velük maradhat. Ez a kulcs momentuma a második film történetének.
(forrás: youtube.com)
pozitív
- Ridley Scott és Russel Crowe már nem először dolgoznak együtt. Az előző nagyon ütős projekt a hat (maga a film 5 + Crowe megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat) Oscar-t begyűjtő Gladiator volt, ami a maga nemében a 2000-es év egyik sikerfilmje volt.
- Scott olyan rendező aki erősen figyel arra, hogy a film főleg mozgalmas jeleneti olyanok legyenek, hogy a nézőt a székhez szögezzék. Aki látta a Gladiator-t annak ismerősek lehetnek a precízen megtervezett és kivitelezett jelenetsorok, a lassított csatajelenetek, amik közül a legjobbak azok a lassítások, amikor valaminek esnie kell az égből (hó, hamu, égő pernye)
- Van egy olyan dolog, amit Scott szerintem direkt csinál, hogy az olyan emberek mint én, a hajamat tépjem, amit persze nagyon gyorsan meg is bocsájtok neki, hiszen mindig jól jön ki belőle: ez pedig az, hogy amikor már feladnám a várakozást, amikor már úgy érzem, túl komolyra sikerült a film, hogy egy olyan jelenet sem lesz, amikor egy kicsit is elmosolyodnék (igen, van ilyen), akkor egy olyan helyen és időben helyez el egy olyan poént a filmben, hogy kiszakad belőlem a röhögés (az egyik ilyen amikor Robin Longstride ráveszi újdonsült "hitvesét" - Robert Loxley özvegyét - hogy könyörögjön neki, "ossza meg ágyát vele" az éjszakára, hiszen álházasságuknak a cselédek előtt is hitelesnek kell lennie).
- Kate Blanchett. Neki nagyon jól állnak a történelmi és kosztümös filmek. Valahogy olyan a karaktere. Nem hiába kérték már fel (és vállalt is el) jó néhány ilyen filmet, amik közül az egyik legjobb a majd 10 éves különbséggel forgatott két részes Elizabeth, amiben jól hozta az angol királynőt. Crowe és Blanchett jól mutat együtt a vásznon.
- A Shutter Island után újból viszontláthatjuk Max von Sydow-t.
- A Scott féle rendezésben jobban kihangsúlyozásra kerül az akkori időben nagyon jellemző angol-francia politikai konfliktus. Ez ínyencségként szolgálhat azoknak akik esetleg érdeklődnek az akkori idők történelme iránt.
- A film végén lévő partraszállásos csatajelenet nagyon tetszetős a filmben. Még rohamcsónakok is voltak szép számmal csak nem tengerészgyalogosok voltak benne, hanem vértbe öltözött katonák és egy halom lovasság.
érdekes
Több olyan aspektusa is van a filmnek amit a Gladiator-ból vettek (vajon miért…). Az egyik, hogy a film ugyanúgy egy nagyobb hangvételű és hosszabb harci jelenettel indul mint a Gladiator. Van egy másik is. A Gladiator-ban az egyik Colosseumi jelenetben van egy olyan rész amikor Maximus-nak az egyik társa kardot dob, aki azt egy lovon vágtatva kapja el. Nem tudom, hogy Scott-nak vagy Crowe-nak tetszik jobban, de ez a mozdulatsor egy az egyben benne van ebben a Robin Hood-ban, ráadásul kétszer is.
semleges
A film hossza. Én elnéztem volna még egy darabig. Ennek ellenére tudni kell, hogy a film nem rövid a maga két és fél órás (rendezői változat) idejével. Nem árt felkészülni rá, nővel nézve legalább egyszer pisilős.
negatív
Az, hogy bizonyos aspektusokat Scott a Gladiator-ból vesz az rendben van. De egy idő után kezd kicsit zavaró lenni az, hogy az ember már többször azon kapja magát, hogy „Jé, hát ez a Gladiator-ban is benne van”. Ez a kissé másolós dolog egy kicsit elvesz a film erejéből.
értékelés
Ridley Scott, Russel Crowe és Kate Blanchett viszi a filmet. Jó lett, csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretik a történelmi hangvételű és/vagy kosztümös filmeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése