„Most pedig eladom azt, ami nincs!”
Ettől a mondattól kiütést tudnék kapni, ami azt hiszem mindent elmond arról, hogy mennyire értek én a tőzsdéhez. Mindig vannak olyan dolgok amiket az ember mumusként, érthetetlen dologként kezel, amiről az az érzése, hogy a büdös életben nem fogja megérteni, hogyan működik.
Igen, nálam az egyik ilyen, a tőzsde...
Az előbbi mondatot pont egy olyan helyen hallottam, aminek volt valami köze a tőzsdéhez. Az persze evidens, hogy a Nagy Emberek magyarázatától még jobban összezavarodtam, de végül is kegyes volt hozzám az ég és küldött valakit, aki nem volt rest leereszkedni az én szintemre és – az azóta is sokat emlegetett trabantos példán keresztül – értésemre adta e mondat mögöttes tartalmát. Azóta tudom, hogy nincs lehetetlen.
Általában az van, hogy amit nem értek azt eléggé tudom rühellni. A tőzsde ez alól egyfajta kivétel. Mindig is csodáltam azt a fajta szenvedélyt (vagy inkább kényszert?), amivel emberek fel s alá rohangálnak, adnak-vesznek, ügyfeleket győzködnek, árfolyamok százait tartják a fejükben és rögtön ugranak amint a tőzsde rendszerében egy olyan állapot mutatkozik amiből hasznot tudnak csinálni. Ezt a folyamatos rohanást, a mindig éberen figyelést és a minél nagyobb haszonra való törekvést mutatja be egy rendkívüli alkotásban Oliver Stone az 1987-ben készült Wall Street című filmjében. Azóta sem csináltak hasonló kaliberű filmet a tőzsdéről, sajnos. Jönnek a címszavak:
az első film
Összefoglalnám pár mondatban, hogy miről is szól az 1987-es film. Van nekünk egy Bud Fox (kispajtás) nevezetű tőzsdei aspiránsunk (Charlie Sheen), akinek minden álma, hogy a mindennapi szánalmas és kis összegű befektetésektől eljusson oda, hogy egy igazán nagy halat tudjon kifogni, egy nagyon zsíros emberel tudjon üzletet kötni. Több hónapos ostrom után végre szóba áll vele Gordon Gekko (Michael Douglas) aki folyamatosan azt hangoztatja a kispajtásnak, hogy mutasson valami olyat amit ő nem tud, lepje meg valamivel. Ez nem is tart sokáig, hiszen annak érdekében, hogy bevágódjon nála, már az első személyes találkozó alkalmával kispajtás olyan információhoz juttatja Gekko-t, amely információt nem lehetett volna kiadnia. Ennek hatására Gekko és Bud olyan üzletet köt amiben illegálisan jutnak egy nagyobb haszonhoz. A film közben kiderül, hogy Gekko-tól nem is áll olyan távol az ilyen és ehhez hasonló haszonszerzés. Rögtön be is szervezi a kispajtást, és az egész film nem szól másról, mint arról, hogyan szerez Bud információt Gekko-nak, aki ezekből – minden nemű emberi normát és erkölcsöt mellőzve – olyan üzleteket köt, amikből iszonyatos pénzeket tesz zsebre. De persze itt is mint sok más helyen, végül a jó győz. A film végén kiderül a turpisság és mind a kettőjüket sittre vágják.
Összefoglalnám pár mondatban, hogy miről is szól az 1987-es film. Van nekünk egy Bud Fox (kispajtás) nevezetű tőzsdei aspiránsunk (Charlie Sheen), akinek minden álma, hogy a mindennapi szánalmas és kis összegű befektetésektől eljusson oda, hogy egy igazán nagy halat tudjon kifogni, egy nagyon zsíros emberel tudjon üzletet kötni. Több hónapos ostrom után végre szóba áll vele Gordon Gekko (Michael Douglas) aki folyamatosan azt hangoztatja a kispajtásnak, hogy mutasson valami olyat amit ő nem tud, lepje meg valamivel. Ez nem is tart sokáig, hiszen annak érdekében, hogy bevágódjon nála, már az első személyes találkozó alkalmával kispajtás olyan információhoz juttatja Gekko-t, amely információt nem lehetett volna kiadnia. Ennek hatására Gekko és Bud olyan üzletet köt amiben illegálisan jutnak egy nagyobb haszonhoz. A film közben kiderül, hogy Gekko-tól nem is áll olyan távol az ilyen és ehhez hasonló haszonszerzés. Rögtön be is szervezi a kispajtást, és az egész film nem szól másról, mint arról, hogyan szerez Bud információt Gekko-nak, aki ezekből – minden nemű emberi normát és erkölcsöt mellőzve – olyan üzleteket köt, amikből iszonyatos pénzeket tesz zsebre. De persze itt is mint sok más helyen, végül a jó győz. A film végén kiderül a turpisság és mind a kettőjüket sittre vágják.
(forrás: youtube.com)
negatív
Muszáj ezzel kezdenem. Aki azt gondolná, hogy Oliver Stone 2010-es folytatása, a Wall Street: Money Never Sleeps Gordon Gekko-ról szól, az téved. Aki azt várná, hogy azért mégiscsak a tőzsdéről szól, azt ki kell, hogy ábrándítsam. Egy mondatban össze lehet foglalni miről szól a második film: „Folyamatos nyafogás és Gekko zseniális húzása”. Nem többről. Gekko, miután kipihente magát a sitten, egy könyv megírásával tér vissza a köztudatba. Egyetemi előadásokra hívogatják és viszonylag szerényen éldegél. Nem is történne vele sok minden, ha a lányát (kiderült, hogy van neki) elvenni készülő, a tőzsdei aspiránsnál egy kicsit magasabb szinten lévő leendő veje fel nem keresné és meg nem próbálná a lányával való kapcsolatát helyre hozni. Közben meg folyamatosan megy a rinyálás:
És ennél a pontnál jön egy olyan csavar a történetben, amely a sírból hozza vissza a filmet. A film ¾-éig Gekko-t alig látni, aztán előtérbe kerül a következő csavarral: Gekko csak azért akart közel kerülni a lányához, hogy a még a sittre vágás előtt egy Svájci bankban a lánya nevére íratott számláról, az azóta százmillióra duzzadó összeget lenyúlja. Gordon Gekko, high five. Ha ilyen és ehhez hasonlókkal lett volna tele a film, akkor ez a mozi méltó folytatása lett volna az első filmnek. A pénzt meg a srác egy olyan kétségbeesett húzással akarja visszaszerezni, hogy ultrahangos felvételt mutat Gekko-nak a leendő unokájáról? Ugyan már…
- „Vajon a kétezer dolláros gyűrűt vegyem meg a szerelmemnek, vagy a százötvenezer dollárosat?”
- „Vajon hol kérjem meg a kezét?”
- „Költözzünk olyan házba, amiben van napfényben úszó szoba?”
- A mostanában a Transformers szériában vitézkedő Shia LaBeouf karakterének elege van abból, hogy az anyja folyamatosan lehúzza őt lóvéval?
- „Jaj, nem szeretem aput mert megbántott?”
És ennél a pontnál jön egy olyan csavar a történetben, amely a sírból hozza vissza a filmet. A film ¾-éig Gekko-t alig látni, aztán előtérbe kerül a következő csavarral: Gekko csak azért akart közel kerülni a lányához, hogy a még a sittre vágás előtt egy Svájci bankban a lánya nevére íratott számláról, az azóta százmillióra duzzadó összeget lenyúlja. Gordon Gekko, high five. Ha ilyen és ehhez hasonlókkal lett volna tele a film, akkor ez a mozi méltó folytatása lett volna az első filmnek. A pénzt meg a srác egy olyan kétségbeesett húzással akarja visszaszerezni, hogy ultrahangos felvételt mutat Gekko-nak a leendő unokájáról? Ugyan már…
pozitív
- Gordon Gekko karakterét nem sokszor látni a filmben. Pedig Michael Douglas nagyon hozza a karaktert ebben a filmben is, már ha éppen a kamera őt veszi. Nem értem, miért nem lehetett többször látni őt a vásznon... Jó volt Douglas-t újra látni, azt ahogy játszik, ugyanakkor ő sem mai színész már, sajnos. Nagyon látszanak rajta már az elmúlás nyomai. A Golden Globe-on állva tapsolták meg, amikor a színpadra ment kihirdetni a legjobb filmet dráma kategóriában. Az a taps magának a színésznek szólt és nem annak a borzalomnak amiben szerepelt. Neki is nagyon érik már egy életműdíj… Remélem láthatjuk még őt hasonló kaliberű filmekben, mint az Összeomlás, a Játsz/Ma, a Zaklatás, a Fekete Eső vagy éppen a Ne szólj száj.
- Az egyik jelenetben viszont láthatjuk a kispajtást. A Bud Fox-ot alakító Charlie Sheen egy fogadáson fut össze Gekkóval, természetesen hogy máshogy, mint két oldalán egy-egy nővel (Two and a half men?).
- Susan Sarondon is kapott egy kisebb szerepet, ő alakítja LaBeouf karakterének anyját.
semleges
- Oliver Stone is felbukkan a film egyik jelenetében
a film idézete
Gekko a kispajtásnak: „Ha én nem karoltalak volna fel, nyugdíjasokat győzködnél, hogy vegyenek még húsz részvényt valami szarból!”
értékelés
Egy kicsit rosszul lettem a filmtől…
Na jó, nagyon is rosszul. A filmről a teljes bizonytalanság árad: „vajon itt most mi legyen a következő lépés?” Gyorsan azt mondanám, hogy nem értem, miért lett ez a folytatás olyan amilyen. Ha viszont belegondolunk kicsit, akkor már nem is olyan rendkívüli az, hogy az úgynevezett folytatások kritikán aluli szintet ütnek meg.
Mostanság kezdett el szétburjánzani a filmes szakmában is(!) az a fajta hozzáállás, hogy a 70-es, 80-as és 90-es években kőkemény alapokra épített moziknak a 21. század elején (a megsemmisítő erejű elkurvulás miatt) olyan folytatásaik születnek, ahol nem az eredeti filmet tartják szem előtt, hanem azt, hogy a moziba járó másfél éves kölykök se riadjanak fel vetítés közben. (Nagyon kíváncsi leszek egyébként, hogy az új Alien film milyen szintet fog megütni.) A stúdiók kezdenek egyre több olyan filmet készíteni, ahol az eredeti koncepciót kidobják az ablakon annak érdekében, hogy minél populárisabb legyen a film, minél többen tudják azt megnézni, amiből egyre több és több bevételt remélnek.
Azok a kevesek, akik meg azért ülnek be egy folytatásra, mert szeretnének ugyanabban a világban egy kicsit újra elmerülni, azok meg lángoló pofával lépnek ki a moziból teljesen jogos gondolattal az agyban: „Elmentek ti a büdös picsába!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése