A 2011-ben Emily Browning főszereplésével készült Sleeping Beauty című filmet egy bizonyos Julia Leigh követte el. Az akkor első filmes és forgatókönyves írónő újból hallatott magáról, legalább is ami az adaptációt illeti.
Számomra mindig érdekesebb egy
film, ha a benne foglalt események valós alapúak vagy legalább nagyrészt
van valóság alapjuk. Önmagában már ez elég ahhoz, hogy a film jobban
megfogjon. A Willem Dafoe főszereplésével játszott The Hunter című film Julia Leigh 1999-ben írt azonos című regényéből készült, mely nem csak a valóságból, hanem az abból eredő máig fennálló misztikumból is merít, ami egy még érdekesebb kombinációt eredményez a történetben.
A film történetének alapja egy mára már kihalt állat faj, a tasmán tigris, avagy az erszényesfarkas. A hírforrások szerint nem csak az erszényesfarkas evolúcióbeli rokonai, hanem nyilvánvalóan az ember is közrejátszott abban, hogy ez a faj ma már nincs többé. Az állat 1936-ban, abban az évben lett védett, amikor az utolsó példány is elpusztult, majd 1986-ban hivatalosan is kihaltnak nyilvánították.
(forrás: youtube.com)
A filmbeli történések szerint egy vállalat felbérel egy szabadúszó vadászt, hogy gyűjtsön be mintákat a vélhetőleg utolsó tasmán tigris példányból. A rutinos vadász nem is sejti, hogy idővel nem csak a neki szállást adó család, hanem a városlakók életére is befolyással lesz, hivatása elvégzése közben egyre inkább belefolyik a család és a városlakók életébe. Utóbbiak csak egy újabb "zöldet" látnak benne, aki nem jött másért, minthogy a helyi természetvédő csoportot erősítve megakadályozza a közeli hegyekben levő fakitermelést, amit a városban élő munkások egyre kevésbé tolerálnak.
A vadász néhány napra hol eltűnik a hegyekben, ahol csapdákat állít fel és próbál a tigris nyomára bukkanni, hol pedig a szállást adó család életének lesz tanúja és később alakítója is. A vadász számára idővel kiderül, hogy őt megelőzően a családapa volt az, akit a cég hasonló munkával bízott meg és akinek erőszakos halált halt testét a hegyekben meg is találja.
A kérdés rögtön fel is merül ennél a ponttál, hogy vajon elmondja-e az elhunyt vadász feleségének, hogy férje, a két gyereknek, hogy az apjuk már soha többé nem tér vissza. Napról napra látva a család arcán a folyamatos reményt és várakozást az apa visszatérésére úgy dönt, hogy nem mondja el. Helyette próbálja az ő keserűségüket és én úgy érzem kicsit a saját bűntudatát is úgy enyhíteni, hogy olyan ház körüli dolgokat intéz, amit még az apa hagyott hátra. Érezhetően egyfajta romantikus szál is kezd éledezni a vadász és a gyerekek anyja között.
A film azonban azt sugallj, hogy a vadász jelleméből fakadóan ezt a terhet nem tudná sokáig magával cipelni, és előbb utóbb el fogja mondani, hogy az apa már nem jön vissza. De mire ez megtörténne, sajnos már késő. A Sam Neill által alakított karakter egyfajta kettős játszmát űzve értesíti a megbízó céget, hogy a vadásszal egyre több a probléma. A cég ekkor egy újabb vadászt küld, hogy vegye át az ő helyét. Mire azonban a hegyen lévő összetűzésnek vége szakad, már későn érkezik vissza a városba. Az anya és a kislány életüket vesztik az újonnan érkező által okozott tűzben. A kisfiút egy otthonba küldik, akinek sorsáról a film vége csak utalást tesz.
A vadász néhány napra hol eltűnik a hegyekben, ahol csapdákat állít fel és próbál a tigris nyomára bukkanni, hol pedig a szállást adó család életének lesz tanúja és később alakítója is. A vadász számára idővel kiderül, hogy őt megelőzően a családapa volt az, akit a cég hasonló munkával bízott meg és akinek erőszakos halált halt testét a hegyekben meg is találja.
A kérdés rögtön fel is merül ennél a ponttál, hogy vajon elmondja-e az elhunyt vadász feleségének, hogy férje, a két gyereknek, hogy az apjuk már soha többé nem tér vissza. Napról napra látva a család arcán a folyamatos reményt és várakozást az apa visszatérésére úgy dönt, hogy nem mondja el. Helyette próbálja az ő keserűségüket és én úgy érzem kicsit a saját bűntudatát is úgy enyhíteni, hogy olyan ház körüli dolgokat intéz, amit még az apa hagyott hátra. Érezhetően egyfajta romantikus szál is kezd éledezni a vadász és a gyerekek anyja között.
A film azonban azt sugallj, hogy a vadász jelleméből fakadóan ezt a terhet nem tudná sokáig magával cipelni, és előbb utóbb el fogja mondani, hogy az apa már nem jön vissza. De mire ez megtörténne, sajnos már késő. A Sam Neill által alakított karakter egyfajta kettős játszmát űzve értesíti a megbízó céget, hogy a vadásszal egyre több a probléma. A cég ekkor egy újabb vadászt küld, hogy vegye át az ő helyét. Mire azonban a hegyen lévő összetűzésnek vége szakad, már későn érkezik vissza a városba. Az anya és a kislány életüket vesztik az újonnan érkező által okozott tűzben. A kisfiút egy otthonba küldik, akinek sorsáról a film vége csak utalást tesz.
Willem Dafoe karakterének ekkor egy választása marad: a cégen csak úgy állhat bosszút, ha nem hagyja, hogy a cég rátegye a kezét a tigrisre, ezért levadássza az utolsó példányt és elhamvasztja.
Az érdekes az, hogy ebben a filmben nem maga a vadászat van előtérbe helyezve, hanem egy ember vívódása a mestersége és az azzal élesen szemben álló érzelmei között. Mondanom sem kell, hogy melyik oldala győz. Az utolsó, vadászós képsorok kissé meghatóra sikeredtek. Valószínűleg nekem is elszorulna a torkom már a gondolat súlyától is, ha én tartanám egy faj utolsó élettelen példányát a kezemben, egy faj utolsó példányát, ami már nincs többé.
Az érdekes az, hogy ebben a filmben nem maga a vadászat van előtérbe helyezve, hanem egy ember vívódása a mestersége és az azzal élesen szemben álló érzelmei között. Mondanom sem kell, hogy melyik oldala győz. Az utolsó, vadászós képsorok kissé meghatóra sikeredtek. Valószínűleg nekem is elszorulna a torkom már a gondolat súlyától is, ha én tartanám egy faj utolsó élettelen példányát a kezemben, egy faj utolsó példányát, ami már nincs többé.
Vagy mégis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése