Prometheus

Kevés olyan film van, aminél arra vetemedek, hogy azt többször is megnézzem moziban. Ez lehet azért, mert annyira tetszett a film, hogy muszáj újra megnézni. Vagy lehet azért, mert bár az alkotója kedvenc, mégis egy olyan filmet látok, amit első nézésre képtelen vagyok felfogni. Ez valami olyasmi, mint amikor egy számodra kedves emberrel beszélgetsz és ő egyszer csak elkezd érthetetlenül beszélni, amire muszáj visszakérdezned: "Hogy mondod?"

A Prometheus esetében az utóbbi történt.

Mikor először ültem be az előadásra, próbáltam nyugodt maradni és nem láttatni magamon azt a gyerekes izgalmat, mint amikor még az Elsüllyedt világok következő epizódját vártam a TV előtt gubbasztva. "Nyugalom! Mindjárt jön az Alien", nyugtatgattam magamat miközben próbáltam rendszerezni azt a (direkt) kevés információt, amit addig a filmről olvastam. Szokásomhoz híven most is megvártam az utolsó előadások egyikét, ezzel kikerülve a telt házas őrjöngéseket. Miután a negyedik ember is helyet foglalt a teremben, elkezdődött...

(forrás: youtube.com)

mi?

...de nem jött az Alien. A moziból kilépve több kérdés maradt bennem mint amennyire a film alatt választ kaptam. Sőt, felmerült bennem a gondolat, hogy egyáltalán fel tudom e tenni az összes kérdést, amit a film fel akar tenni. Az első nézés alkalmával elkövettem azt a hibát, hogy minden egyes mozdulatot, helyszínt, karaktert és eseményt megpróbáltam párhuzamba állítani az eddigi filmekkel. Széles vigyorral fogadtam például azt, amikor Mr. Weyland egy hologramban beköszönt és felcsendültek a számomra leginkább a harmadik rész zenei világát tükröző dallamok. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy az amit éppen látok hogy a fenébe illeszkedik bele az eddigi Alien univerzumba. Sajnos ez sikeresen megakadályozta azt, hogy élvezzem a filmet magát. Egy egész álló nap próbáltam helyre rakni a filmben bemutatott eseményeket, majd úgy döntöttem, hogy újra el kell mennem megnézni. A második előadás alkalmával tiszta lappal indítottam az eseményeket. Nem próbáltam semmit semmivel megfeleltetni, és be kell valljam így jobb volt, valamivel többet sikerült felfognom a történetből, de úgy éreztem, továbbra sem látom a teljes képet úgy, ahogy azt kellene. Mind a mai napig az az érzésem, hogy a Prometheus egy olyan egyetemi előadásra hasonlít, ahova nem elég csak beülni és végighallgatni, hanem haza kell menni és a házi feladatot is meg kell csinálni ahhoz, hogy megértsd. Úgyhogy nem volt más választásom, megpróbáltam megcsinálni a házi feladatot.

a "folytatás"

Az Alien című filmben a Nostromo kereskedelmi hajó egy vészjelzést fog a Calpamos nevű égitest LV-426 kódjelű holdjáról. A legénység egy része egy idegen eredetű hajóra bukkan a holdon, melyben a rengeteg tojás mellett egy furcsa testfelépítésű létformát is felfedeznek, aki a hajó irányítója lehet. Ennek a létformának az eredete és célja rejtve maradt a filmben. Ridley Scott-ot azonban nem hagyta nyugodni ez a furcsa létforma és mindenképpen ki akarta dolgozni annak hátterét, amely során a történet az Alien univerzum egy járatlan és feltérképezetlen területére kalauzolja el a nézőt. Az úgynevezett Space Jockey-k vagy Engineer-ek történetéhez amellett hogy ő maga is osztja azt a véleményt, hogy nem lehetünk egyedül az univerzumban, Scott ötleteket merített Erich von Daniken műveiből, leginkább a Chariots of the Gods című könyvéből. Erich von Daniken élen jár annak az elméleti és gyakorlati kutatásában, hogy az az élet amit most a földön mi ismerünk, az nem véletlenül alakult ki, hanem szándékosan hozta és telepítette ide egy magasabb rendű létforma. A könyvből készült ismeretterjesztő filmet itt lehet megtekinteni.

a háttér, avagy vallás kontra tudomány

Erich von Daniken nem az egyetlen, aki osztja ezt az elméletet. Számos tudományág tucatnyi elméleti szakembere próbálja napról napra bizonyítani azt, hogy nem vagyunk egyedül. Furcsa fintora a dolognak, hogy ezeknek az embereknek - mivel bizonyítani csak közvetetten tudják a dolgot - nem marad más csak az elméletbe fektetett hit mindaddig, amíg közvetett bizonyítékot nem találnak arra vonatkozóan, hogy nem mi vagyunk az egyetlen faj a világegyetemben. A Prometheus című film egy az egyben Isten létezését kérdőjelezi meg, annak az Isteni létformáét amit ma a Föld számos vallásából ismerhetünk. Egy mélyen vallásos ember hitvilágát ez a film nemes egyszerűséggel arcul köpi és még jó, hogy nem vagyunk a középkorban, mert akkor a készítőket máglyán égette volna el az egyház. 

 (forrás: prometheus-movie.com)

Ami engem illet, olvastam olyan könyvet aminek témája hasonló alapokra épül, ez Paul Davies: A megbundázott világegyetem. A könyv azt tárgyalja, hogy azok az életfeltételek, amik az emberiség számára itt, ezen a bolygón adva vannak, az nagyon szűk korlátok között mozognak, kívülről szemlélve túlságosan is ideálisak, vagy mondhatjuk csúnyán úgy is, hogy az "egész" gyanús. Személy szerint én nem tudom kinek van igaza, hiszen mind két fél csak a saját igazát fogadja el, ugyanakkor bármennyire is állítják a dolgokat, mind a kettő csak hiszi azt, amit hangoztatnak, mert bizonyítani egyik sem tud. Egyik-másik ismerősöm itt belekötne abba, hogy a vallás berkein belül pontosan a hit az ami számít, hiszen egy adott dolgot hinni és tudni nem ugyanaz. Ami engem illet, én a tudomány vagy mondjuk úgy a józan paraszti ész mellett vagyok, ami osztja a Carl Sagan: Contact című regényében megfogalmazott véleményt, miszerint a világegyetem túl nagy ahhoz, hogy csak mi legyünk benne.

a történet

Archeológusok olyan barlang rajzokat találnak, ami alapján - és nem mellesleg Dr. Elizabeth Shaw meggyőzése hatására - a Weyland társaság expedíciót indít a távoli Zeta Reticuli rendszer ötödik bolygójának Calpamosnak második, LV-223 kódjelű holdjára, hogy megtudják kik azok, akikről az őskori társadalmak egymástól függetlenül tudtak, kik azok, akiket ezek a társadalmak mind istenként imádtak. Odaérve aztán lassan begyorsulnak az események és a hajó tagjainak már nem az expedíció sikerével hanem saját maguk és otthonuk, a Föld megmentésével kell szembenézniük.

Peter Weyland

A Weyland vállalat vezetője a halálán van. Utolsó esélye a menekülésre az, hogyha találkozik a teremtőivel, az isteneivel. Erről a film csak utalásokat tesz, de ahogy halad előre a történet, úgy egyre inkább sejthető, hogy az öreg sem akar kimaradni a buliból és ha már ő fizeti a cehhet, akkor kizárt, hogy ne legyen ő is jelen valahol a hajón. Először egy hologramon látjuk, majd Davidet látjuk, ahogy valakivel beszélget és utasításokat kap. Majd a film közepe felé egyszer csak megjelenik, útra készen isteneihez.

David

A fedélzeten ott van az elengedhetetlen robot, David, aki a hajó rendszereit felügyeli amíg a többiek alszanak. A film elején már fel lehetett tenni a kérdést, hogy ő most "rendes" lesz vagy kapunk megint egy Bishop jellegű szemétládát. Kicsit komédiába illő az, ahogy strandpapucsban lófrál a fedélzeten. Rendes vagy nem rendes, a film folyamatosan érzékelteti David-en a "Bishop-hatást". 

  (forrás: prometheus-movie.com)

Amikor folyamatosan azt érzed, hogy a Weyland társaság újabb generációs robotjából sem hagyták ki azt az idegesítő tulajdonságot, amikor úgy érzed, ez tud valamit. Valamit, amit nyilván esze ágában sincs elmondani.

Miss Vickers

Az ő szerepét a történetben a mai napig nem nagyon értem, bár az eddigi filmekben is volt mindig valaki a fedélzeten a vállalattól. Ami vele kapcsolatban viszont rendkívül érdekes, az a Weyland-hez fűződő viszonya, ami érezhetően nem felhőtlen. Vickers alapból egy hűvös egyéniség, akin egyfajta féltékenységi roham lesz úrrá, mikor rájön, hogy David beszélni tud a hajón lévő Weylanddel. A filmből nem derül ki, hogy mi az a dolog ami miatt a viszony olyan köztük amilyen (én azért kíváncsi lennék), aztán jön az a rész, mikor személyesen találkoznak és kiderül, hogy apa lánya kapcsolat van közöttük. A rendezői kommentárból kiderül, hogy a készítők nem voltak meglepve attól az elmélettől, miszerint Vickers is egy robot, azaz Weyland, David és Vickers valójában egy "család".

  (forrás: prometheus-movie.com)

Ezt abból szűrték le egyesek, hogy David és Vickers mind a ketten szőkék. Mintha Vickers is Weyland "teremtménye" lenne. Arra, hogy esetleg mégis robot, a filmben is van utalás, méghozzá a hajóparancsnok, Janek kérdezi meg Vickertsől, hogy robot e. Aztán - a gyanút eloszlatandó - kamatyolnak egyet, biztos ami biztos.

a helyszín

Megfordult bennem a gondolat, hogy az a hold, ahova a Prometheus leszáll az ugyanaz a hold e, ahonnan a Nostromo a segélyhívást fogta. De a filmben történt események arra engednek következtetni, hogy a két hold nem ugyanaz. Először is, az előbbi az LV-223, az utóbbi az LV-426 volt. Az eredeti forgatókönyv szerint viszont az LV-426 lett volna a Prometheusban is. 

  (forrás: prometheus-movie.com)

Azonban - szintén a rendezői kommentárból - kiderül, hogy Scott számára túlságosan egyszerűnek és könnyűnek tűnt ez a lehetőség. Ha ezt meglépik, akkor a Prometheus eseményeit egy az egyben össze lehetne kötni az Alien eseményeivel. De szerencsére ezt megváltoztatták. A két Engineer hajó azért sem lehet ugyanaz, mert az Alien-ben az Engineert a székbe kötve találják meg, akinek a mellkasából már kikelt a Xenomorf (normál alien). Másrészt azért, mert az Alien-ben lévő Engineer hajó már nem a fekete anyaggal, hanem a kikelt tojásokkal volt tele. Ebből adódóan ésszerű lenne az igény, hogy a két pontot majd összekössék, de lehet, hogy ezt sosem fogják elkövetni.

hasonlóságok

Ridley Scott Alien című filmjéből több aspektust is átvett, a teljesség igénye nélkül ezek:

• a fentebb említett Bishop-hatás
• Vickers nem akarja a hajóra felengedni a legénység azon tagját, akit korábban David fertőzött meg a fekete anyaggal - akit egy lángszóróval meg is pörköl. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha Ripley is ezt tette volna az Alien-ben, akkor nem lett volna film sem...
• a film végén játszódó jelenet, amikor azt hiszed már vége van, de a biztonságosnak vélt helyszínen még megküzd a főszereplő az utolsó lénnyel is
• a film legvégén helyet kapó úgynevezett signing-off sequence, amikor a főszereplő egy utolsó rádió adást mond be

érdekesség

• az az alakváltó folyadék, amit az egyik jelenetben látni, hogy össze vissza mozog, azt kukorica olaj és alkohol elegyéből készítették. A folyadék mozgását egy, a folyadék alá betett speaker által keltett rezgés idézi elő.
• a film végső verziójából kivágták azt a részt, amikor a hajóban lévő felébresztett Engineer-rel beszélgetnek és az Engineer is megszólal. A gesztusaiból, hanglejtéséből és testbeszédéből az szűrhető le, hogy vagy alapból nagyon indulatos az emberekkel vagy morcos mert felébresztették. Kérdésekre nem válaszol, csupán kétszer kérdez. Először azt, hogy Weyland-ék mit keresnek ott, aztán azt, hogy Weyland miért akar az istenek közé kerülni. Aztán a párbeszédet befejezendő megsimogatja David buksiját és letépi a fejét.

 (forrás: prometheus-movie.com)

filmzene

A Prometheus soundtrack albumát Marc Streitenfeld (Robin Hood) komponálta, aki Jerry Goldsmith után egy újabb karakteres és sajátos zenei csomagot adott az Alien univerzumnak. Kiemelkedő track-ek például a fentebb említett "Wayland" valamint a "Space Jockey", a "Life" és a "Collision". A teljes album meghallgatható itt.

összegzés

A Prometheus nem egyszerű film. Soha eddig nem találkoztam olyan alkotással, ami hasonló mennyiségű utómunkát, kutatást igényelt volna a részletek megismeréséhez. Aki esti filmként egy izgalmas és érthető filmet szeretne megnézni, az inkább keressen valami mást. 

Sokan teszik fel a kérdést, hogy a Prometheus most folytatása az előző filmeknek vagy esetleg előzmény film. Személy szerint úgy gondolom, hogy egyik sem. Ahogyan az Engineer-ek létrehozták a Földön az élet alapjait, úgy a film alkotói is elkezdték létrehozni/feltárni az Alien univerzum eddig nem ismert szegleteit. És remélem, hogy az Alien atyja, Ridley Scott ebből minél többet bemutat majd nekünk a jövőben.