Mindig bírtam azokat az emberi történeteket, amikor valakiről kiderül, hogy valójában több van benne, mint ami először látszik.
Most hallom félfüllel a hírekben, hogy egy kórházi ápoló krimi író versenyt nyert. Kollégái nem is tudtak ezen oldaláról. Erről (is) jutott eszembe a Pixar 2006-os rövidfilmje, melyet egy olyas valaki írt és rendezett, aki addig világ életében csak hangmérnökként vett részt filmkészítésben (valószínűleg innen jön az a hatalmas kapcsolókkal teli asztal a filmből). Arról nem szól a fáma, hogy egyik nap gondolt egyet és nekiállt a filmnek, vagy esetleg évekig finomítgatta, csiszolgatta magában a történetet és akkor állt neki az elkészítésnek, amikor az már felvette tökéletes formáját.
Most hallom félfüllel a hírekben, hogy egy kórházi ápoló krimi író versenyt nyert. Kollégái nem is tudtak ezen oldaláról. Erről (is) jutott eszembe a Pixar 2006-os rövidfilmje, melyet egy olyas valaki írt és rendezett, aki addig világ életében csak hangmérnökként vett részt filmkészítésben (valószínűleg innen jön az a hatalmas kapcsolókkal teli asztal a filmből). Arról nem szól a fáma, hogy egyik nap gondolt egyet és nekiállt a filmnek, vagy esetleg évekig finomítgatta, csiszolgatta magában a történetet és akkor állt neki az elkészítésnek, amikor az már felvette tökéletes formáját.
Magáról a műről most nem írnék, elég annyi, hogy a Pixar rövidfilmjei közül az egyik legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése